0630/374-4410
 

Rólunk

Bemutatkozás

Horváth Adrián karnagy
Horváth Adrián karnagy

Horváth Adrián 2008-tól vezeti Pápa Város Fúvószenekarát. Az akkor leköszönő karnagy, majd a Jókai Mór Művelődési Központ kereste meg Őt, a Veszprémi Légierő Zenekar akkori karmesterhelyettesét, hogy vállalja el a zenekar vezetését. A felkérést az új karnagy elfogadta és a 2008. áprilisi Tavaszköszöntő koncerten már ő vezényelt. Még ez évben az új karnagy a zenekarral a koncertfúvós kategória arany minősítését szerezte meg az I. Sárvári Fúvószenekari Versenyen.

2011-ben a zenekar saját lábára állt. Megalakult a Pápai Fúvósok Egyesülete. A Jókai Mór Művelődési Központnak megköszönve az eddigi áldozatos munkáját úgy döntött a zenekar, hogy megpróbálja az önálló életet. Az önállósodás természetesen rengeteg munkával és szervezéssel járt.

A 2011-es év a 65 éves jubileum jegyében telt. „Fennállásának hatvanötödik évfordulója alkalmából nagyszabású gálaműsorral lépett a közönség elé Pápa Város Fúvószenekara a JMK színháztermében május 7-én. Az esemény rangjához méltóan a pápai fúvósok különleges műsorral kedveskedtek a színház nézőterét teljesen megtöltő publikumnak, három pápai kórus – Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara, Erkel Kórus, Éneklő Szülök Kara – tagjaival kiegészülve felejthetetlen estét szereztek a közel félezer jelenlévőknek. A közös produkcióban többek között a fúvószenekar vezetője, Horváth Adrián karnagy által komponált Pápa város himnusza és a Carmina Burana egy részlete is elhangzott. De igazi kuriózum volt, hogy Pápa Város Fúvószenekarát ismét vezényelték az együttes korábbi karnagyai, így Kovács Attila és Hetyei József is néhány dal erejéig újra a zenekar élére állt.

Az Újévi Fúvós Show-k az évek alatt Pápa legkedveltebb előadásai lettek. 2012-ben jelentek meg először az új elemek a koncerten. A 2013-as Blues Brothers Show-t kellett először megismételni, mert a teltházas előadásra nem jutott be mindenki. A sikerre felfigyelt a város vezetése is, így számos városi rendezvényen kellett megismételni a nagyszabású show műsort. Ilyen koncert volt a 2013-as Nemzetközi Játékfesztivál, aminek a nagyszínpadán szólalt meg újra a zenekar Ekanem Bálint Emotával. A 2014-es előadás volt a 10. jubileumi előadás, ezért a Swing Show-t már két előadásra tervezte a zenekar, amik szintén telt házzal mentek. Az újévi koncert második felében a népszerű popzenekar, a Bon Bon énekese, Szolnoki Péter volt Pápa Város Fúvószenekarának sztárvendége, aki többek között a Bon Bon ismert dalait hozta el az újévi koncertre. A 2015-ös ABBA Show mérföldkő volt az együttes életében. A műsor négy pápai egy csóti és egy nemesszalóki előadáson ment teltházzal. Több, mint 2.000 ember látta az előadásokat. Ezt Pápán – helyi csoportként – egyedül a fúvószenekara tudta elérni.

ABBA Show (2015. január 1.)
ABBA Show (2015. január 1.)

A magas színvonal elismeréseképpen a 2015. január 1-i ABBA Show a Magyar Fúvószenekari és Mazsorett Szövetség kiemelt arany minősítését kapta meg „C”, azaz felsőfokon, szórakoztató (show) kategóriában. A zsűri tagjai voltak: Dohos László a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnöke, Bán László „Országos Karmester”, a Grossturwaller Musikanten karnagya és Szélesi Attila a Sárvári Koncert Fúvószenekar karnagya.

A szórakoztató zene mellett a zenekar a komolyzenei műfajról sem feledkezett meg eközben. 2012. június 23-24-én a Pedagógus Énekkarok Országos Találkozóján 28 pedagógus énekkarral, mintegy 1000 énekessel közösen adták elő Horváth Adrián szerzeményét, Pápa Város himnuszát, Händel Győzelmi kórusát és  Halleluját.

2013. május 29 és június 2 között Giulianova-ban (Olaszország), egy nemzetközi versenyen a zenekar hagyományos magyar műsorral képviselte hazánkat. A koncerten Johannes Brahms: 5. magyar tánc, Hidas Frigyes: Magyar dalok és táncok, Vittorio Monti: Csárdás, Quimby – Csík zenekar: Most múlik pontosan és utolsónak az a-moll csárdás hangzottak el. A műsor a zsűri szakmai díjának 2. helyezését ért el.

A zenekar számos külföldi meghívást kap és kapott a múltban is, így több külföldi országban öregbíthettük Pápa város hírnevét.

  • 2009. július: Franciaország
  • 2009. július 23-28: Morro d’Alba (Olaszország)
  • 2010. július 2-10: 2. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál – Kos (Görögország)
  • 2011. május 19-22: Kampen, Hollandia
  • 2011. június 30-július 9: 3. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál – Kos (Görögország)
  • 2013. május: Nemzetközi Fúvószenekari Verseny és Fesztivál – Giulianova (Olaszország)
  • 2015. július 21-27: Staffolo (Olaszország)
  • 2017. június 23-30: Székelykeresztúr, Kovászna (Erdély)

A zenekar 2014-ben kirándulást tett a szimfonikus világba is, amikor a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ Kamarazenekarával és a Bartók Béla Zeneiskola tanáraival közösen agy pápai szimfonikus zenekarba összeállva létrehozta a Gáty Zoltán emlékkoncertet. Az emlékhangversennyel tisztelegtek az egykori énektanár, Gáty Zoltán emléke előtt a 800 éves Pápa rendezvénysorozat keretein belül. A szimfonikus zenekarban közreműködtek Pápa Város Fúvószenekarának tagjai, a Pápai Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és növendékei, és a JMSZK Kamarazenekar is, vezényelt, Horváth Adrián karnagy. A közel kétórás zenei élmény során felcsendült az I., II., III. és IV. Magyar Nyitány, valamint a Szabadság induló is.

2013-ra megoldódott a zenekar elhelyezése is. A régi, Esterházy-kastély 4. számú helyiségéből beköltözhettek saját próbatermükbe, amelyet a Városháza pincéjében alakítottak ki.

Történetünk

Feltételezhető, hogy a betelepülő németek hozták magukkal az 1700-as években a fúvós kultúrát, ami egy 12.000-es kisvárosban hamar népszerűvé válhatott. A fúvós kultúra a német városokban, akkor már a városi ünnepek és az egyházi liturgiák része volt, így nem meglepő, hogy a pápai katolikus egyház is örömmel vette, sőt elvárta a zenés közreműködést a város polgáraitól. A céhek tagjai az „úrnapi processiokon” kötelesek voltak „zászlójuk s illendő muzsikájuk lévén énekszóval” részt venni. A pápai fúvószene első írásos emlékei is ilyen alkalmakról szólnak. 1757-ben Esterházy Ferenc egy betegápolással foglalkozó irgalmasrendet telepített Pápára. Amikor megérkeznek a szerzetesek, a számukra, szeptember 16-án rendezett körmenetről, már mint zenés körmenetről szólnak az írások. Kiss Sándor pápai káplán a fenti sorokon kívül külön említést tesz a templomi muzsikusokról: „Mint érdekes dolgot fel kell említenünk a templomi muzsikusokat. Régi intézmény volt, a plébániatemplomban teljesítettek szolgálatokat, amiért bizonyos fizetséget kaptak. Lehetséges, hogy a céhek intézményeiből fejlődött ki ezen szervezet, amennyiben egyik-másik céhnek kötelessége volt a körmeneteken saját zenekarával közreműködni. Annyi bizonyos, hogy voltak s a Szapolyai János-féle telekből kaptak földeket. Galgóczi Ferenc plébánossal 1763-ban Bakonybélbe is elmentek, s egy halotti szertartáson közreműködtek. 1825-ben hatan voltak, az uraságtól fejenkint 2 mérős földet kaptak. Ez intézmény mikor szűnt meg, nem ismerjük, a[z 18]60-as években még szerepeltek.”

A Pápai Magyar Fegyveres Polgárság Zenekara

1795-ben az r. k. plébániatemplom felszentelési ünnepségeinél említették mindkét rendbeli muzsikusokat, akik a magyar és a német polgárság részéről a parádét még kiemelkedőbbé tették. Ezért ők külön járandóságot kaptak éppen úgy, mint az a káplár, aki a magyar polgárságot gyakoroltatta.

A zenekar névsorát csak 1814-ből ismerhetjük meg, mivel a testület ekkor kötött szerződést a zenekar tagjaival, hogy azok hangszereiket maguknál tarthassák gyakorlás és mellékjövedelem szerzése céljából. A jegyzőkönyvből jól látható, hogy ekkorra már a zenekart a kornak megfelelő katonazenekari összeállítás mintájára hozták létre. Az eleinte 14 tagú, majd később 16 fős zenekart 4 klarinétos, 2 fagottos, 2 „rövid” trombitás és egy „hosszú” trombitás (feltételezésem szerint harsonás, esetleg mély trombitás lehetett) 3 vadászkürtős és 4 ütős (kisdobos, nagydobos cintányéros és egy csörgős) alkotta. A zenekar első karnagya Kiss József volt.

A zenekar karmesterei – avagy Pápa vidéki tájszólásban: „banda mesterei” – a hiányos adatok szerint:
• Kiss József strázsamester (1812-1813)
• Kutasy Ferenc banda mester (1822)
• Dikai Ferenc banda mester (1826-1827)
• Szabó Ignác banda mester (1828-?)
• Horváth Ferenc (1841)
• Prokl Menyhárt (1848)

A Pápai Magyar Fegyveres Polgárság Zenekara 1848. május 26-ig állt fenn, amikor összevonták az akkor már Polgárőrségnek is nevezett szervezetet a Nemzetőrséggel. Így az 1848. május 12-i összeírás szerint a 19 fő zenész a Nemzetőrség egységeibe került át.

Pápai Nemzetőrség Zenekara

A nemzetőrségnek – ellentétben a fegyveres polgársággal – ekkor csak tábori zenészei voltak. Május 26-27 között a fegyveres polgárság tiltakozása ellenére a két szervezetet összevonták, és a már egyesített nemzetőrség Pápán négy nemzetőr-kapitányságot hozott létre, amihez 6 tábori dobos és egy tábori zenekar is tartozott. Az új zenekar karnagyi posztját Prokl Menyhárt a megszűnt fegyveres polgárság zenekarának karnagya látta el.

1949. januárban bevonultak a császári csapatok Pápára, így a nemzetőrséget lefegyverezték, és feltételezhető, hogy a nemzetőr zenekar is megszűnt.

A pápai nemzetőrség zenekarának megszűnésével úgy gondolhatjuk, hogy Pápán 35 évre elhallgattak a fúvós hangszerek; de csak azt jelenthetjük ki, hogy nem maradt fenn írásos adat. A plébánia templomban még az 1860-as években is működtek a zenészek.

Tűzoltózenekarok Pápán

1884-ben jelennek meg az első cikkek a zenekarról. A karmestere feltehetőleg Thuma Ferencz volt, aki katonakarmesterként őrparancsnoki állást vállalt el a tűzoltóknál. A fúvószenekar színvonala ekkor még nem lehetett elég magas, mert amíg a Veszprémi tűzoltózenekar rendszeresen fellépet a saját városában a közönség szórakoztatására és minden jelesebb ünnepen közreműködött, addig a pápairól ilyen cikkek nem jelentek meg, sőt gyanítható, hogy gyorsan el is hamvadt a kezdeményezés. Utolsó forrás a zenekarról egy szintén 1885-ös cikk, amiben arról számolnak be, hogy „honvédeink e hó 21-én érkeztek haza a nagy hadgyakorlatokról. A tűzoltói zenekar ment ki eléjük, s kísérte be a városba a jól kifáradt harcosainkat, kiknek jól esik most egy kis pihenés, s nyugodhatnak a nyert dicsőség fölött.”

Az 1900-as év hozott fordulatot, mert ekkor szervezték újjá a zenekart és ekkor érkezett pápára egy új plébániai karnagy: Szentgyörgyi Sándor. A zenekarról nagy terjedelemben és részlet gazdagon számolt be az akkori sajtó. Szentgyörgyi Sándor szakavatott kezei alatt rohamosan tudott fejlődni a zenekar, így 1901. húsvét nagyszombatján, az esti körmenetben nyilvánosság elé tudott lépni a zenekar.

A zenekar repertoárja bővült és már számos Pápai rendezvényen lépett fel. A zenekar népszerűvé vált ezért a vendéglősök egymás után foglalkoztatták a szorgalmas tűzoltózenészeket. Mivel karnagyuk Szentgyörgyi Sándor a katolikus egyház karnagya is volt a zenekar műsorán is megjelentek az egyházi énekek és nélkülözhetetlen résztvevői lettek a katolikus egyházi ünnepeknek is.

„A tűzoltózenekar a bekövetkező téli hónapokat ismét serény tanulásra használja fel. A zenekar tagjai, kik mint tudjuk, nagyjában oly iparosok, kik a nyár folyamán csak érzékeny áldozatok árán voltak képesek tagsági kötelezettségeiknek eleget tenni, — most a tél folyamán kettőzött buzgalommal fognak hozzá a gyakorláshoz. Néhány új tag még felvétetik; ajánlkozók jelentkezzenek s zenekar vezetőjénél, Szentgyörgyi Sándor, kath. hitk, karnagynál, vagy a tűzoltóegylet főparancsnokánál, Szokoly Ignács rendőrkapitánynál”

Ez az 1901. novemberében meghirdetett pihenő végzetesnek bizonyult és a zenekarról nem is hallani többet egy 1902-es cikken kívül. Elképzelhető, hogy az újságban közölt „téli gyakorlás” egy súlyosabb problémának az elkendőzését szolgálta. A cikk is említi, hogy a tagoknak „érzékeny áldozatot” kellett hozniuk és az 1912-es cikk is „elkerülhetetlen akadályokról” írt.

A tűzoltózenekar harmadik és utolsó időszaka 1926-ban kezdődött, amikor megjelent a felhívás a tűzoltózenekar megszervezésére. A megalapított zenekar karnagya a zeneakadémiát végzett Muzsik Jakab lett, aki 1926-ban tűnt fel a városban, mint nyugalmazott katonakarnagy, és aki már rá egy évre a Bencés Gimnázium cserkész zenekarának is a karnagya lett. A zenekar első 1927. májusi térzenéjéről az újságok is beszámoltak: „A tűzoltótestület vasárnap délben azzal örvendeztette meg az ünneplő közönséget, hogy a Fő-téren térzenét adott. A hangversenyt rengeteg közönség hallgatta végig, s elismeréssel adózott a fiatal zenekar meglepő készültségének, amiben a főérdem természetesen derék vezetőjüké: Muzsik Jakab karmesteré”

A zenekarról az utolsó fellelhető újságcikk az 1929. augusztus 20-i tűzoltónapi fellépésről ad hírt. 1930. augusztusában Muzsik Jakab elköltözött Pápáról. A zenekar működése a karnagy távozása után stagnált, majd a 30-as évek közepe táján meg is szűnt. Hangszereiket átadták az időközben megalakult Levente Zenekarnak.

Állami Tanítóképző Fúvószenekara

Lengyel Gyula

Az Állami Tanítóképző Intézetbe az 1912/13-as tanévtől érkezett Lengyel Gyula, aki az iskola zenekarát egy 60 fős filharmonikus zenekart vezényelt. A zenekar ekkor  egy komoly apparátussal bíró szimfonikus zenekar volt és igen gazdagon volt ellátva fúvós hangszerekkel. Lengyel Gyula tanári pályáját 1914. augusztus 29-től budapesti katonai szolgálata szakította meg. Újra munkába állására az 1918/19-es tanévig kellett várni. Visszatérve Pápára újra átveszi a tanítóképző zenekarát és a 200 fős énekkar vezetését, de emellett már – talán katonáskodásának hatására – létrehoz egy fúvószenekart is. A megalakulásról nincsenek adatok, de meg kellett már ekkor szervezni, mert az 1919. május 1-i felvonuláson már szerepeltek. A zenekarról 1926-ig szólnak híradások. Ekkor Lengyel Gyula a frissen szerveződő Levente Zenekar élére kerül, ahol folytatta munkáját. Feltehetőleg a karmestert több zenekari tag is követhette.

A pápai leventezenekar

Levente Zenekar Lengyel Gyula vezetésével (1926-31 között)

1926-ban kezdték megszervezni a pápai Levente Zenekart: „A pápai Levente Egyesület 36 tagú állandó zenekar fölállítását határozta el, melynek szervezését Lengyel Gyula képezdei tanár vállalta. A hangszerek beszerzése már biztosítva van, azok rövidesen megérkeznek s így a kiképzés megkezdésének további akadálya nincs. A vezetőség, hivatkozva a Levente Egyesület nemzetnevelő nagy hazafias jelentőségére is, kéri mindazokat, kik fúvós zenével szívesen foglalkoznak, hogy az egyesület kötelékében a zenekarban leendő ingyenes kiképzésre jelentkezzenek. Jelentkezni lehet az egyesület vezetőségénél és a városi jegyzői hivatalban, hol a belépési föltételek is megtudhatók.”

Feltételezhető, hogy a tanítóképző akkori fúvószenekarából sokan követhették a neves tanárt a Levente Zenekarba. Színvonalát tekintve ez a zenekar is kiemelkedő volt, amiből látható, hogy nem kellett az építkezést előröl kezdeni. A zenekar 1928-ra már országosan is elismert zenekar, így augusztus 5-én az Orsz. Testnevelési Tanács, mint a legjobb zenekart Balatonfüredre rendelte, hol is a kitűnő zenekar részt vesz a Kormányzó Úr Őfőméltóságának a fogadtatásán a levente díszszázad élén. 1930-ban az országos Levente Zenekarok versenyén megszerezték a második helyet. A sikeres karnagy 1931-ig vezeti a Levente Zenekart amikor, áthelyezték a kőszegi tanítóképzőbe.

Lengyel Gyula távozása után a Levente Zenekar vezetését Védenyi (Ekker) Lajos (írták még: Ecker) győri katonazenész veszi át, aki ekkor már a pápai cserkész zenekar karmestere is. Ekker a zenekar keretein belül kialakított egy szalonzenekart is. A katonakarmester 1934-ig tevékenykedett Pápán, ezutána a zenekar karmester nélkül próbál meg fennmaradni, ami többé-kevésbé sikerül is.

Levente Zenekar (1930-as évek)

A PÁPAI FRONTHARCOS ZENEKAR

A frontharcos zenekar 1938 és 1941 között bukkant fel, ennek ellenére feltételezhető, hogy a frontharcos és a Levente Zenekar egy és ugyanaz. Az újság cikkekben is használják mindkét megnevezést a zenekarra: „A húsvéti ünnepekkor egy igen kedves meglepetése volt a nagytemplomban a levente és frontharcos zenekar szereplése”.

ÚJRA LEVENTE ZENEKAR NÉVEN

A Levente Zenekar nem szűnt meg, sőt 1941-től újra feltűnik a nevük: „Kicsit fenyegető időben vonultak ki a diáklányok diákok a Ligeti-sportpályára a levente fúvószenekar kíséretében.” Az újra Levente Zenekar néven fellépő együttes menetzenéken kívül egyházi ünnepeken, körmeneteken, tornaünnepeken és kisebb koncerteken is fellép. Karmesterük ezekben az években a cserkész fúvószenekar utolsó karnagya Pala Károly textilkereskedő, aki maga is egy szalonzenekarban – ami feltételezhetően a Levente Zenekar szalonzenekara volt – kezdte zenész pályafutását.

1942-ben tűnik fel a zenekar élén az akkor 23 éves Bircher József, akit már név szerint említenek az újságokban, mint a zenekar karnagya. Bircher a Levente Egyesület 1941-es újraalakulásán már levente, így feltételezhető, hogy már akkor bekerült a zenekarba játszani. Fiatalsága és gyakorlatlansága ellenére jó véleménnyel voltak róla. Karnagyi munkáját katonai behívója még nem törte meg, mert a pápai Hadkiegészítő Parancsnokságon szolgált, viszont 1945-ben a frontra került Csehszlovákiába így a zenekart egy un. Csernák oktató vette át. Mire Bircher József hazaér a háborúból, már megszűnt a Levente Zenekar.

Cserkész fúvószenekar

A Levente Zenekarral egy időben alakult meg a cserkész zenekar. A zenekar elvileg nem kapcsolódott a Levente Zenekarhoz, de mivel Lengyel Gyula a Bencés Gimnáziumnak is tanára volt – ahol a cserkész fúvószenekar is működött – szinte biztosra vehető, hogy a Levente Zenekar már a kezdetekkor az utánpótlást nevelte ki ebben az együttesben. Ez a folyamat már sokkal egyértelműbbé vált Védenyi (Ekker) Lajos alatt, aki párhuzamosan volt a két zenekar karnagya.

A mai Türr István Gimnázium elődjében, az akkori Bencés Reálgimnáziumban vagy más nevén a Szent Mór Katolikus Reálgimnáziumban alakult meg a 159. számú Corvin Mátyás cserkészcsapat. A zenekar megalapításának időpontja nem ismert, de gyanítható, hogy 1926-ban Muzsik Jakab karmester segítségével történt. Muzsik Jakab heti 4 órában tanította a zenét. A zenekar a Cserkész mozgalom részeként (Fojtényi Emil parancsnoksága alatt) működött, mint Cserkész Fúvószenekar, de a sajtóban még Intézeti és Bencés Fúvószenekarnak is nevezték. A zenekar fontos szerepet játszott Pápa zenei életében, hiszen jelentős számú képzett utánpótlást nevelt, mint a tűzoltózenekarba, mint a Levente Zenekarba.

A cserkészzenekar vezetéséről 1930-ban az idős mester lemondott. A zenekar további sorsáról a Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium 1930/31-es évkönyvében olvashatunk: „Eredményekben gazdag múltra visszatekintő zenekarunk az idei iskolai évben régi karnagyának Muzsik Jakabnak elköltözése következtében csak sok nehézséggel folytathatta működését. A karnagyi teendőket szeptemberben Fojtényi Emil tanár vette át, de nem sokáig folytathatta buzgó munkáját, s tragikus halála után árván maradt a zenekar. Pápán nem találtunk új karmestert s így csak januárban indulhatott meg ismét az intenzív munka, amikor a győri 35. számú cserkészcsapat karnagya, Ekker Lajos vette át az oktatást. Nagy ambícióval, lelkes buzgósággal fogott a munkához s a II. félévben már ismét akcióképes volt zenekarunk. „

Tehát Muzsik Jakabot Védenyi Ekker Lajos, aki akkor még a győri katonazenekar főtörzsőrmester-e és helyettes katonakarnagy is volt, és Schaller Mátyás váltotta a karmesteri pulpituson. Utóbbi, aki a zenekar vezetője lett hivatalosan, természettant és mennyiségtant tanított a gimnáziumban. 1935-ben új karmester érkezett az iskolába Pala Károly személyében. Pala rőföskereskedő segédként a Levente Zenekar szalonzenekarában játszott és szakember híján elvállalta a szakmai munkát.

A fúvószenekar utolsó tanéve az 1939/40-es volt. Ezután a zenekar teljesen megszűnt.

Bircher József a zenekar élén

A hivatalos iratok szerint Pápa Város Fúvószenekarát 1946-ban alapították újjá, alapító karmesternek pedig a Levente Zenekar volt karnagyát Bircher Józsefet nevezték meg.

A világháború besorozásai miatt megszűnt Levente Zenekar után az itthon maradt és hazatérő zenészek már 1945-ben összeálltak egy fúvószenekarba, hiszen Kerekes János polgármester fiának temetésén az alsóvárosi temetőben már egy fúvószenekar is részt vett, de a hivatalos megalakulást 1946-ra datálják.

„SZIM” FÚVÓSZENEKAR

A háború utáni fúvószenekar első nyoma az újságok hasábjain 1947-ből való. Ekkor jelenik meg a rejtélyes nevű „SZIM” Fúvószenekar. A SZIM rövidítés a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomra utal, ami szárnyai alá vette a zenekart. A SZIM 1947. június 8-án jelenteti meg a következő felhívást: „A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom fúvószenekara részére bármilyen fúvós hangszert (új, használt, roncs, alkatrész) veszünk” . Majd a számos „SZIM” zenekaros fellépésről számol be a Pápai Független Kisgazda politikai hetilap. SZIM zenekarként utoljára 1848. március 15-én a centenáriumi ünnepek során vonult fel a zenekar.

A Szociáldemokrata Párt 1948-as erőszakos felszámolásával megszűnt a SZIM is, a zenekar viszont megmaradt. A névválasztáson nem sokat gondolkodhattak. Az 1948. május 1-i felvonuláson már az Egységes Munkáspárt Zenekara vonult fel. Ez a név viszont nem lett végérvényes, mivel közben megjelent a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).

„MDP” FÚVÓSZENEKAR

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) helyi szerve természetesen ugyanúgy felkarolta a fúvószenekart, ahogy elődje tette. 1948. nyarától a zenekar, mint „MDP” Fúvószenekar jelent meg Pápa lakossága előtt. Az MDP komolyan vette, kultúrmisszióját amibe jól illeszkedett a fúvószenekar is, hiszen az együttesben mindig is az egyszerű munkások jártak. Az 1949-es év két fontos elismerést is hozott a zenekarnak:

  • 1949. május 15-én Veszprémi kulturális seregszemlén – emléklap
  • 1949. június 5-én Budapest Országos Kultúrverseny – díszoklevél
1949. március.15.
1949. március.15.

A zenekar ezekben az években annyira elismert, hogy a veszprémi fúvószenekar számos alkalommal a pápai zenészeket kéri fel kisegítőnek a veszprémi rendezvényein.

A zenekar a Jókai Művelődési Házban minden évben megrendezett egész estés koncertjei mellett bálokat is szervezett, és játszott. A próbateremnél a felső részen terített asztalok várták Pápa közönségét, az alsó betonozott részen pedig a zenekar játszotta a „talp alá valót”. A bálok mellett banketteket is rendeztek, ami a zenekar belső életének színfoltjai voltak.

PÁPA VÁROSI TANÁCS FÚVÓSZENEKARA

Sokan úgy gondolták, hogy az MDP zenekarból való átalakulást Pápa Városi Tanács Fúvószenekarába az 1956-os forradalommal és az MDP 1956. október 31-i feloszlásával volt összefüggésbe. A Városi Tanács ellenben már az 50-es évek elején támogatta a zenekart és a támogatásuk az 1990-es rendszerváltásig fenn is maradt.

A Városi Tanács első döntései közé tartozott, a zenekari egyenruha elkészíttetése. „Az ötvenes évek elején végre kaptak a városi tanácstól gyönyörű sötétkék zenekari egyenruhát, a nyakkendők, miniatűr aranygombok és vállpántok olyan elegánssá tették őket! A megjelenésük fegyelmezett, katonás volt, a díszlépésük csodálatos.”

Az új egyenruha (1950-es évek eleje)
Az új egyenruha (1950-es évek eleje)

A Veszprém Megyei Népújságban először 1956-ban olvashattunk cikket a zenekarról, mint Pápai Városi Tanács Fúvószenekara. Az 1956-os forradalom a zenekar életét is felforgatta, többen a zenekar soraiból külföldre távoztak.

Az 1960-as években a zenekarhoz került Serei Antal, aki segített Bircher József mellett a zenekar tagjainak felkészítését.

A zenekar közelgő 25 éves évfordulójára felvetődött az igény, hogy a zenekar külföldön is bemutatkozzon. Ennek feltétele volt egy minősítő koncert, ami 1970-ben Celldömölkön a Ság hegyen bronz fokozattal zárult. Ezt akkoriban felvették magnóra, amit a „Hangos híradóban” egész nap játszották a városban a zenekar egyik alapító tagja Lakat Ferenc Bb klarinétosnak köszönhetően. 1970 szeptemberében került sor egy családi kirándulásra (hangszerek nélkül) a Jugoszláviai Isztriai félszigeten. Amit egy 1972-es Szlovákiai körút követett.

A jól működő zenekar életében nagy fordulat állt be 1974-ben. 32 év után távozott a zenekar éléről Bircher József karnagy.

Molnár Zoltán karnagy idején

Molnár Zoltán karnagy

Molnár Zoltán 1964-től kezdett tanítani rézfúvósokat, ütősöket és nagybőgősöket a pápai Bartók Béla Zeneiskolában. Növendékeiből már az 1970/71-es tanévtől egy úttörő fúvószenekart állított össze, így a fúvós és ütős hangszereseknek a zeneiskolában már volt zenekari gyakorlatuk. Amikor 1974-ben felkérték a fúvószenekar vezetésére az úttörő fúvószenekar tagjait is vitte magával, az ottani zenei alapképzés nélküli tagokat pedig bevonta a zeneiskolai oktatásba.

A fúvóstanárok közül Molnár Zoltán mellett 1977-ben és 1978-ban feltűnt a zenekarban kollégája, Zsovár György is, mint kürtös, és mint karmester is. Zsovár 1976-80-ig tanított a zeneiskolában és szerepet vállal a zenekar szakmai munkájában is. Fúvószenei elhivatottságát mutatja, hogy 1983-ban ő alapította meg a Letenyei fúvószenekart. A Városi Tanács Molnár Zoltán mellett Ónodi Györgyöt is megbízta Pápa Városi Fúvószenekar szólamvezetői (segédoktatói) teendőinek ellátásával.

Ezen időszak szakmai nívóját mutatja az is, hogy a fúvószenekar számos fesztiválon és rendezvényen szerzett elismerést. Ezek közül a legfontosabbak:

  • 1974. május Diplomás Bronz fokozat emlékplakettel (Celldömölk)
  • 1976. augusztus Kulturális Miniszter Dicsérő Oklevele
  • 1978. Fúvószenekarok IV. Országos Minősítésén Ezüst Lant fokozat (Budapest)

1979-re a próbaterem zenélésre alkalmatlanná vált. Szerették volna felújítani, de a Művelődési Ház 1980-ban inkább beköltöztette a zenekart a kastély 4-es termébe ideiglenesen. Ez az ideiglenes állapot 2013-ig, 34 évig tartott! Sajnos a költözés során számos fontos irat, oklevél és kézzel írott kotta veszett el.

JÓKAI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT (JMK) FÚVÓSZENEKARA

1980-ban a fúvószenekart beköltöztette a város a Kastély 4-es számú termébe. Így egy újabb zenekari elnevezés honosodhatott meg, utalva az új próbahelyet biztosító Művelődési Központra: Jókai Művelődési Központ Fúvószenekara. Természetesen ez az elnevezés csak a pápai lakosság körében volt inkább használatos, a hivatalos levelezésekben sosem jelent meg. Az 1980-as évek tehát új helyen, de karmester nélkül kezdődtek a zenekar életében.

Koncert a Pedagógus művelődési otthonban Molnár Zoltán vezetésével
Koncert a Pedagógus művelődési otthonban Molnár Zoltán vezetésével

Győri karnagyok idején

  • MOLNÁR GYULA (1981-1986) ÚTTÖRŐ ÉS IFJÚSÁGI FÚVÓSZENEKAR: 1981-ben Egresits János kereste meg Molnár Gyula győri kürttanárt, hogy vegye át a fúvószenekar vezetését. A kürttanár győri elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a fúvószenekar vezetését, de azt elvállalta, hogy a zeneiskola keretein belül egy utánpótlás zenekart alapít és vezet. 1982-től Molnár Gyula maga is elkezdett tanítani a pápai zeneiskolában mint rézfúvós tanár.
  • TÁLAS ATTILA (1982-1983): A zenekar első győri karnagya Tálas Attila volt. A fúvószenekar meg tudta őrizni színvonalát, hiszen 1982-ben megkapta a Művelődési Minisztérium Díszoklevelét. Tálas a visszaemlékezések szerint egy évig dolgozott a zenekarral.
  • HOLCZINGER ATTILA (1983-1985): A következő karnagy Holczinger Attila kürttanár lett, aki ha nem is tudott olyan sűrűn Pápán tartózkodni, mégis mindent megtett, hogy a zenekar megfelelő szakmai irányítás alatt maradjon. Folytatódtak a szereplések, így a zenekar továbbra is megjelent Pápán és a környező településeken is számos ünnepségen. Holzinger Attila 1985-ben külföldi ösztöndíjat kapott, így megvált a zenekartól. Holzinger Németországban folytatta pályafutását, ahonnan már haza sem jött, később a Göttinger Symphonie Orchester kürtöse lett.
  • VENEKEI ISTVÁN (1985-1988): Az 1985-ös év újabb fordulatot hozott az együttes életében, új fiatal és agilis rézfúvós tanár érkezett a Bartók Béla Zeneiskolába Venekei István személyében. A város vezetése megtudta győzni a harsonatanárt, hogy segítse a fúvószenekar munkáját, így 1985-től Holczinger Attilát Venekei István váltotta a zenekar élén. A váltás nem okozott nagyobb törést a mindennapokban, sőt abban az évben a zenekar Arany Lant diplomát kapott a Fúvószenekarok VI. Országos Minősítésén, Várpalotán. Sajnos Venekei 3 tanév után (1988-ban) búcsúzott a zeneiskolától, így újra karmester nélkül maradt a fúvószenekar.

Már Bircher József idejében a fúvószenekar egyik legfontosabb feladata a társadalmi temetéseken való közreműködés volt. A Városi Tanács megszabta a zenekarnak, hogy mennyi temetésen köteles részt venni. 1974-től, miután Molnár Zoltán vette át a karmesteri pálcát komoly problémát okozott, hogy a zenekar, hasonlóan a zeneiskolához nyári szünet tartott, és ezen idő alatt nem voltak próbák, sem szereplések. A zenekaron belül így megalakult egy un. „temető zenekar”, amely karmester nélkül, a zenekarnál kisebb létszámban elvállalta a temetéseken való közreműködést. Ennek a kisebb együttesnek a munkáját Szabó Gyula koordinálta. 1980-ra, Molnár Zoltán távozása után ennek a kisebb közösségnek felértékelődött a szerepe. 1981-ben már nem a fúvószenekarral állapodott meg a Városi Tanács, hanem a közben formálisan is megalakult „kamarazenekarral”. Ennek az együttesnek nem volt állandó tagsága, többnyire 10-12 fúvószenekari tagból állt.

1975. visszatérés egy vaszari temetésről
1975. visszatérés egy vaszari temetésről

Kovács Attila karnagy idején

Kovács Attila

1989. szeptembertől új rézfúvós tanár és iskolaigazgató érkezett a pápai Bartók Béla Zeneiskolába Kovács Attila személyében. Az állás elfoglalásának feltétele volt a fúvószenekar vezetése is. Kovács Attilának előröl kellett kezdenie az építkezést, mert már csak 13 kitartó zenésszel találkozott, akik életben tartották a városi zenekar szellemét. Az érdeklődés egyre nagyobb lett a Kovács Attila igazgatása alatt lévő zeneiskolában, így az 1990-es évek közepére a taglétszám elérte a 30 főt.

A nyugati nyitás lehetővé tette az újabb kották beszerzését, ami tovább növelte a zenekar népszerűségét. Már megszokott lett, hogy a zenekar Pápán kívül a kistérségben és távolabbi városokban is fellép (Keszthely, Balatonboglár, Tihany, Nemesszalók, Döbrönte, Somlóvásárhely). A város is felfigyelt az egyre színvonalasabban megszólaló zenekarra és egyre több Pápai rendezvényre hívták meg a zenekart, mint pld. a Nemzetek Egyesült Játékai (NEJ) ünnepsorozatra, ami mára már Játékfesztivál néven található a naptárban vagy a Pápai Történelmi Játékokra. A rendszerváltásnak köszönhetően megnyílt a lehetőség zenekar előtt, hogy már Nyugat-Európában is felléphessen. Az első ilyen fellépés, még csak egynapos volt és a 120 kilométerre lévő Radafalván, azaz Rudersdorfban (Ausztria) történt, majd 1992-ben Mürzstegbe (Ausztria) látogatott el a zenekar.

A zenekar első megjelenése az országos TV csatornán a Játékfesztiválnak volt köszönhető. 1994-ben a Halló vasárnap televízió adás teljes terjedelmében Pápáról közvetítette programját, bemutatva a játékfesztivál résztvevőit, így Pápa Város Fúvószenekarát is.

A legnagyobb létszámot (37 főt) a millenniumi 2000-es évre érte el a zenekar. A szereplések száma is egyre nőt és a kezdeti évi 15-ről 30-ra emelkedett. Az 1992-es évektől kezdve A Jókai Mór Művelődési Központ Kamarazenekarával közösen szervezték évadzáró koncertjeiket. 1993. április 20-án elérkezett a fúvószenekar első rádiófelvételéhez. A Magyar Rádió az Evangélikus Templomban a Choral és Rock Out című művet vette fel a zenekarral. Pápa Város Fúvószenekara sikerei révén többször is eljuthatott Pápa holland testvérvárosába, Kampen-be 1993-ban, 1994-benén, 1996-ban és 2002-ben. A feltűnő sikerek meghozták az elismerést is. 1996. november 30-án a fúvószenekar 50 éves jubileumi hangversenyén a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke Pro Comitatu díjat adományozott az együttesnek kiemelkedő művészeti tevékenysége elismeréséül.

A 2000-es évek után Balázs László, Kis Sándor és Petrákovics Csaba kivételével az összes idősebb tag és jónéhány fiatalabb is kimaradt a zenekarból. A fúvószenekarba viszont szerencsére még mindig érkeztek fiatal zenészek, de az utánpótlás még így sem volt olyan mérvű, hogy pótolni tudta volna az idősebb, rutinosabb kollégákat. Közben Kovács Attila nyugdíjba vonult a zeneiskolától, így már nem volt lehetősége az utánpótlás folyamatos becsatornázására a zenekarba. 2003-ra ért meg a karnagy csere. Kovács Attila 14 év után egy fiatalabb, dinamikusabb szakembernek adta át a stafétabotot.

Hetyei József karnagy idején

Hetyei József
Hetyei József karnagy

Hetyei József zenetanár vezetésével új lendületet kapott a zenekar. A fiatal szakember a zeneiskola növendék zenekarával frissítette fel a zenekart. A zenekar korábbi átlagos harminc fős létszáma felemelkedett 40 fölé. A „friss vér” újabb lendületet adott a szakmai munkának.

2004. március 13-14 között felvette a zenekar első CD-jét a pápai Bartók Béla Zeneiskola stúdiójában. A CD saját kiadásban jelent meg, aminek zenei anyagát a következő Tavaszköszöntő koncerten mutatták be. 2006-ban – most már kereskedelmi kiadásban – megjelent a zenekar második CD-je, Legkedvesebb indulóink címen, ami igazi kihívás volt a zenekar életében. Ezt követő időszakban a fúvószenekar a lehető legtöbb fesztiválon, szereplésen részt vett, hogy a legszélesebb körben ismertesse meg magát. E cél elérésének érdekében szervezte meg új, hagyományteremtő koncertjét az Újévi Fúvós Show-t. 2005-ben egy olasz testvérzenekarral bővítette kapcsolatait a zenekar és látogatott el Morro d’Albába.

2006-ban a jubileumi (60 éves) évben számos rendezvénnyel ünnepelte a fúvószenekar fennállását. Ilyen volt a négy előadásos jubileumi koncertsorozat, amelynek egyikén a zenekar minősítette magát. Az említett minősítésen „B” (közép) szinten, koncertfúvós kategóriában ezüst minősítést, show kategóriában arany minősítést kapott a zenekar.

Ezt a teljesítményt is ismerte el Pápa város képviselő-testülete, amikor 2006. március 15-én Pápa Város Díszoklevelét adományozta Pápa Város Fúvószenekarának az elmúlt hatvan évben végzett kiemelkedő művészi munkájáért.

A 2005-2006 években a Zenekari produkciók, utazások, kapcsolatok megnövekedett száma, nagyobb szervezőkapacitást igénylő szerepléseinek, valamint ezzel kapcsolatosan a zenekari tagok és a karmester speciális elvárásainak történő megfelelés, szükségessé tette egy felelős szervező ember kinevezését, hogy Hetyei József inkább a művészeti vezetésre koncentrálhasson. Ezt a sok munkával, problémamegoldással járó felelősségteljes feladatot Németh Gergely, a zenekar trombitása vállalta és teljes erőbedobással végezte.

2006. augusztus 26-án, a 60 éves jubileumi év keretein belül került megrendezésre az első pápai Nemzetközi Fúvószenekari Találkozó, ahol számos magyar fúvószenekar, a Magyar Határőrség Big Band-je, a Vanguard Big Band, valamint egy olasz zenekar is ünnepelte az együttes 60. évfordulóját.

A karnagy úgy érezte akkor, hogy kinőtte a lehetőségeit a zenekar – egyszer olyan szűken voltak a próbateremben, hogy összeolvadt egy harsonatok a zenész széke alatt. Úgy gondolta, hogy ez a lemondás felhívja majd a figyelmet a probléma valódi súlyára.